Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A zene története

 Egyes népektől zenei feljegyzés nincs, csak az archeológia révén tudunk zenére vonatkozó adatokat. Honnan ered a zene? Többféle magyarázat van. Darwin szerint: A zene az állatvilágból ered. Madarak füttye - különféle abszolút hangmagasságokban, motivikus ismétlődésekkel, ritmikus elrendezettséggel fütyülnek. Robert Knechtkísérleteiből megállapítható, hogy bizonyos hangnemekben fütyülnek, pl. németországi fülemüle dúrban, oroszországi mollban. Darwinnak még sincs igaza, mert a madarak füttyéből hiányzik a tudatosság, és nem áll mögötte esztétikai akarat, nem gyönyörködtetésre készül. Büchner szerint a zene alapja a közösen végzett munka. Hogy a munka üteme biztosítva legyen, a fáradságot ellensúlyozzák, munkadalok születtek. Ma is vannak munkadalok a primitív népeknél. Téves a Bücher-féle elmélet is, mert a közös munka csak a fejlett társadalomban lehetséges. Az emberek a közösségi munkák előtt is énekelnek. Spencer állítja, hogy a zene az emelkedettebb beszédből származik. Az emberi beszéd hangterjedelme 2 oktáv. Ünnepélyesebb alkalmakkor emelkedettebb hangon beszéltek (prédikálás), nagyobb hangterjedelemmel. Schmidtezt oda módosította, hogy a zene a közös imádságból fejlődött ki. Ez sem kielégítő, mert a közös ima csak a kereszténység óta létezik. Funndt szerinta zene csata- és vadászkiáltásokból ered, mert ezek bizonyos fix hangmagasságokban vannak. Ezt cáfolja, hogy a mai primitív népek zenéje nincs kapcsolatban csatakiáltásokkal. A legújabb felfogás szerint a zene eredete a „transz”-ban keresendő. Akusztikai hangismétlés miatt is előállhat a transz. Ilyen, pl., bizonyos varázsigék sorozatos ismétlése. Ha különböző hangmagasságokban mondják, létre jön a dallam. (Ez sem biztos.) A zenetörténetben van zenegyakorlat és zenekultúra. Előbbi esetben csak ösztönszerű zenélésről van szó elméleti alap nélkül. A másik esetben zeneelméleti alap ismeretében keletkezik a zene.